*(A lenti szöveg egy gyakorlati fókuszú leírás, véletlenül sem hivatalos PECS módszertani útmutató. Az eredeti módszertől apróbb eltérések is előfordulnak, ill. ez az ismertető önmagában messze nem elegendő a PECS bevezetéséhez, használatához.)

Bevezető: A PECS egy olyan kommunikációs rendszer, mely segít a gyereknek, hogy a kívánságait mindenki számára érthető módon fejezze ki akkor is, amikor még nem tud beszélni. A PECS használatával a gyerekben csökken a feszültség (hiszen tud kérni, el tudja mondani, értik, hogy mit szeretne), szerencsés esetben pedig kevesebb lesz a problémás viselkedés is. A PECS hosszú távon is használható, a magasabb szinteken érzelmek, távoli tervek kifejezésére, beszélgetésre, mesélésre stb. egyaránt alkalmas. Bizonyított tény, hogy a PECS sok esetben segíti a beszéd beindulását is.

Mit tanít a PECS: A képcsere során két fontos dolgot tanítunk a gyereknek. Az egyik, hogy szavakkal (képekkel) lehet kérni dolgokat (később megosztani az örömünket, elmesélni dolgokat, befolyásolni mások viselkedését stb.). A másik fontos tudás, hogy ha valamit szeretnék, akkor ahhoz egy ún. kommunikációs pertnert kell keresnem. Vagyis kell valaki, akihez beszélek és a szavakat (képeket) neki kell "adnom". 

A kezdetek: Kezdetben megtanítjuk a gyereket, hogy hogyan cseréljen el egy-egy képet egy vágyott tárgyra (játék, étel stb.) vagy tevékenységre (hintázás, csikizés stb.). Ehhez két dolgot kell tudnunk: egyrészt, hogy felismeri-e a dolgokat képről és ha igen, milyen és mekkora képről, másrészt, hogy mik azok a játékok, ételek vagy tevékenységek, melyek olyan motiválóak számára, hogy erőfeszítésre is képes értük.

Mi történik a tanítás során: A tanítás kezdeti lépéseinél két felnőttre van szükség. Egyikük lesz a kommunikációs partner, aki a gyerekkel „beszélget”, ill. felkínál dolgokat, másikuk a segítő. A segítő lehetőleg a gyerek mögött helyezkedik el és nem beszél. A kommunikációs partner felkínál a gyereknek valamilyen érdekes játékot, a képét pedig a gyerek elé teszi jól látható módon. (Nem biztatja a gyereket, hogy „Add át a képet! vagy hogy „Na, hogyan kell kérni?”, mondhat viszont olyanokat, hogy „Milyen szép maci van nálam!” vagy „Hm, de finom ez a cukor!”) A kommunikációs partner egyik kezében a vágyott tárgyat tartja, a másik tenyerét felfordítva látványosan a gyerek felé nyújtja. A gyerek valószínűleg a játék/étel után nyúl majd. Ekkor a segítő, miközben még mindig nem szól semmit, megfogja a gyerek kezét, segít neki felvenni a képet, átadni azt a kommunikációs partner másik kezébe és elengedni. (Az átadás pillanatában a segítő mondhatja az elkért tárgy nevét, minta a gyerek hangja lenne.) A kommunikációs partner a kártya megérkezésének pillanatában azonnal megnevezi és átadja a tárgyat a gyereknek, miközben szóban is megerősíti (pl. „A macit kérted.” vagy „Tessék, itt a maci.” vagy „Adom a macit.” stb.) Érdemes figyelni, hogy ne mindig ugyanazt mondjuk, nehogy rögzüljön a kéréssel együtt a válasz is. Miután a tárgyat átadta, a képet is visszateszi a gyerek elé, majd rövid idő múlva újra lehetőséget teremt a kérésre. Fontos, hogy a segítő csak akkor segít, ha a gyerek már érdeklődik a felkínált tárgy után, vagyis pl. odanéz és nyúl érte. Nem biztatjuk a gyereket, hogy kérjen el valamit és nem mozgatjuk a kezét, amikor épp másfelé figyel. A tanítás kezdetén a gyerek több tárggyal is megtapasztalja a cserét, így megtanulja, hogy ha átad egy képet, azért kap valamit. Fontos az is, hogy a kép mindig „megérkezzen” a felnőtt kezébe (ne csak rámutasson a gyerek, vagy ne ledobja), ezzel tanítjuk, hogy a kérés során valakihez „beszélünk”.

Hogyan tovább: Az első lépések után a következőkkel folytatódik a tanítás:

• A gyerek megtanulja a cserét a segítő direkt fizikai segítsége és a kommunikációs partner kinyújtott tenyere nélkül is.
• Megtanulja, hogy ha a kommunikációs partner kicsit távolabb van, akkor oda kell vinnie a képet.
• Megtanulja ugyanezt más felnőttekkel is használni.
• Megtanul két (azután) több kép közül választani.
• Megtanulja a képeket egy úgynevezett kommunikációs füzetből kivenni (tépőzár).
• Bővül a szókincse a játékokkal, ételekkel, tevékenységekkel, vagy bármivel, ami neki fontos.
• Megtanul mondatokat alkotni.
• …..

Mit tehetünk otthon: Fontos, hogy a tanulás során sok-sok gyakorlási lehetőséget biztosítsunk a gyereknek. A heti 1-2 fejlesztő óra biztosan nem lesz elég, szükség lesz otthoni gyakorlásra is. Elképzelhető, hogy ehhez kicsit át is kell alakítanunk a gyerek környezetét, szokásait és kreatívan kommunikáció-gyakorló helyzeteket is kell teremtenünk. Néhány játékot eltehetünk pl. a szekrény tetejére, hogy ne érje el, vagyis kérnie kelljen. Vacsoránál eleinte kínálhatunk neki olyan ételt, ammiből sok darabot is meg szokott enni és amit apránként el tud kérni tőlünk (pl. felkarikázott kolbász, darabolt sajt, negyed kifli, fél virsli, kölesgolyó, keksz stb). Később, ha már tud választani,  lehetőséget biztosíthatunk, hogy két étel (pl. kétféle felvágott) közül válasszon. Ugyanígy reggel az aznapi ruha kiválasztásába is bevonhatjuk (melyik zokni, póló). Játékhelyzetben is könnyen biztosíthatunk választási lehetőséget, pl. kártyával kérheti, hogy melyik formázó eszközt szeretné a gyurmához vagy melyik szenzoros dobozzal szeretne játszani.

A PECS füzet: Elég hamar eljön az idő, hogy a gyereknek szüksége lesz egy saját PECS füzetre - legalábbis sokkal könnyebb így. A füzet nagy előnye, hogy bárhova magunkkal vihetjük, amire szükségünk is lesz, hiszen mostantól ez a gyerek szókincse. Otthon mindenképp érdemes egy fix helyet kijelölni a füzetnek (amikor a gyerek már megtanult elmenni érte), hogy mindig tudja, hol keresse. A füzet praktikusan egy nem mintás, egyszínű, kemény fedeles A/5-ös gyűrűs dosszié. A dosszié fedőlapjára és a benne lévő lapokra öntapadós tépőzárat ragasztunk. A belül lévő lapokat egyszerű laminált színes lapokból vagy felvagdosott műanyag lapokból (pl. csomagban kapható konyhai szeletelő alátét) is készíthetjük, az öntapadós tépőzárat pedig méteráru boltokból tudjuk beszerezni. A tanulás egy későbbi szakaszában szükségünk lehet egy ún. mondatcsíkra, ennek a helyét érdemes a füzet borítóján kihagyni (l. a képeket a lap tetején).

A PECS tanításának soha ne kezdjünk hozzá otthon, egyedül! Mindig kérjük szakember segítségét!