Napirend

Ha az ember autista gyereket nevel, talán az első dolog, amivel találkozik, hogy az autista gyereknek napirend kell. Vagyis képek a falra. Nosza, le kéne tölteni valahonnan!

Ez a dolog azonban számos ponton sántít. Az igaz, hogy az autista gyerekek nagy részének a vizuális napirend nagy segítség, de nem mindegy hogy milyen és nem mindegy, hogy hogy. Ráadásul saját tapasztalatom azt mutatja, hogy az összes vizuális segédeszköz közül a napirend a legnagyobb falat, szóval nem biztos, hogy célszerű ezzel kezdeni.

A vizuális napirend nem csak képeket jelenthet: Sok gyereknek a képek (még?) nem jelentenek semmit, ők tárgyak segítségével tudnak tájékozódni, ezért nekik tárgyas napirendre van szükségük. Ráadásul esélyes, hogy nem rögtön az egész napra, eleinte inkább csak egy rövidebb időszakra. Van, akinek már a tárgyak kicsinyített változatai is érhetőek és hát valljuk be egy játék bilit könnyebb a falra tépőzárazni, mint egy igazit. Bár persze a napirendnek nem is muszáj a falon lennie... Ha egy gyerekkel képes napirendet kezdünk kialakítani, ott is lehetnek a képek fotók, vagy rajzok, színesek, vagy vonalrajzok, lehet a napirendi kártya nagy, mondjuk 10x10cm, (sokan szeretik a téglalap alakú napirendi kártyákat, szóval legyen mondjuk 10x5cm), vagy egészen apró is, mondjuk a fenti fele, vagy harmada. Lehet, hogy valakinek már elég a szövegesen napirend, de lehet, hogy a szöveg mellett emlékeztetőül még jól jön egy apró piktogram is. Szóval ahány gyerek, annyi féle napirend, így a netről letöltött biztosan nem lesz jó. 

A kártya méretén és a szimbólumszinten (tárgy, vagy kép és abból is milyen) túl az sem mindegy, mi az, ami az adott gyereknek információval bír: Neki az otthonról való elmenést Anya kulcsa jelenti, vagy a saját cipője? Az ebédet a kisasztal, vagy a tányér? stb. Különböznek a gyerekek abban is, hogy mit milyen részletezettséggel kell feltüntetni a napirenden. Kell pl. WC kártya, mert most tanulja? Vagy kimegy majd úgyis magától, ha kell, aztán ügyesen visszacsatlakozik a tevékenységbe, amit otthagyott? Kell külön jelölni az esti rutin minden lépését, vagy elég csak valamilyen "esti rutin" jelzés?

És hogy még bonyolultabb legyen a dolog, a családok sem egyformák: van, akik sétálni járnak, mások kirándulni. Van akiknél program a múzeum és a színház, máshol a nagynénihez mennek minden vasárnap. Van ahol van nagymama, vagy testvérek, vagy kutya, tengerimalac, van ahol egyik sincs. És hiába töltök le a netről remek tengerimalac etetés kártyákat, ha nálunk akvárium tisztítás kéne.

Az, hogy a gyerek a napirendet hogyan használja (készül-e hozzá hívókép/tárgy, jelöli-e csipesz, vagy bármi más, hogy hol tartunk, lekerülnek-e vagy sem a már elmúlt eseményeket jelző elemek), szintén 

A tárgyak, vagy képek kiválasztásán túl azt is értenünk kell, hogy a napirend mire szolgál: rajta keresztül a felnőtt mondja el a gyereknek, hogy mikor mi, kivel, meddig stb. fog vele történni. Vagyis ebben a helyzetben a felnőtt irányít, ő teszi ki a napirend elemeit, a gyerek nem választhat, nem rendezheti át (legalábbis eleinte). Fontos, hogy a napirend tényleg a valóságot mutassa, a nem használt, csak kihelyezett napirend semmit nem segít, sőt: a gyerek azt tanulja meg vele, hogy úgysem az történik, amit mondtak, kár erre odafigyelnem. A napirend célja azonban a sokszor amúgy is rugalmatlannak tűnő gyerek további rugalmatlanítása. Bizonyos szabályok mellett (ha már túl vagyunk az első, tanulási szakaszon) a napirend változhat, hiszen az élet ilyen: néha változtatnunk kell. Ilyenkor mindig úgy változtassuk meg a már korábban kitette elemeket, hogy a gyerek lássa. Az ő figyelmét is hívjuk fel, hogy ez, vagy az most ezért, vagy azért megváltozik, de pl. nem marad el a számára kedves tevékenység, vagy elmarad ugyan, de lesz helyette valami más, amit szeret.

A képeken balról jobbra egy tárgyas, egy vegyesen tárgyas és képes, egy színes rajzos, egy nyomtatott szöveges és egy füzetbe írt napirendet (helyenként munkarendet, mert csak egy-egy foglalkozásra szól) mutatok:

A következő képen az látszik, hogyan változhat idővel a napirend: A kezdetben két kártyán szereplő tevékenységek idővel egy kártyára is kerülhetnek. Természetesen változhat a szimbólumszint is, vagy akár maga az eszköz. Aki korábban tárgyakat használt, áttérhet a képekre, vagy aki korábban a falra kirakva használta a napirendjét, áttérhet egy digitális változatra.

A napirend "kistestvére", akár a napirend bevezetése előtt is jól használható eszköz az először-utána tábla. Itt egyszerre mindig csak két tevékenység látszik.   A képen: "Először doktor bácsi, utána udvar."

Ha két tevékenységnél hosszabb ideig szeretnénk használni, mondjuk végigkísérni vele egy fejlesztő foglalkozást, vagy egy esti rutint, akkor a következőképpen tudjuk működtetni: Mikor az első tevékenységnek vége ("Vége a doktor bácsinak."), akkor azt levesszük és helyére tesszük a másik képet ("Most jön az udvar."). Utána kerül fel a második helyre az újabb kártya ("Először udvar, utána tízórai."). Majd így tovább.

Hetirend

A hetirend az egyik kedvenc eszközöm. Jóval egyszerűbben elkészíthető és egyszerűbben is működtethető, mint a napirend, miközben fontos információkkal szolgál a használójának, így komoly segítség lehet. A hetirend ezeket tudja:

 

• Láthatóvá teszi a hétköznapok (bölcsi, ovi, iskola) és a hétvége (otthon levés) rendjét, ezzel csökkenti a gyerekben lévő feszültséget. („Ma megyünk?”)
• Segít tájékozódni az egyes napok rendjében. („Ma lesz úszás? Ovi előtt, vagy után?”)
• Csökkenti a várakozás okozta stresszt („Mikor lesz már a születésnapom?”)
• Azt is tudjuk vele jelezni, ha valami kivételesen elmarad, ezzel is jó adag feszültséget véve le a gyerek válláról. („Nem ilyenkor szoktunk menni tornázni? Mi történt?”)
• Jelölhető rajta egy csomó olyan fontos dolog, ami a gyereknek érdekes (pl. milyen járművel utazunk majd, mikor jön a nagymama stb.)
• Formában és részletezettségben is nagyon egyénre szabott lehet (mint minden más eszköz) a nagyon egyszerű, ovi-ovi-ovi-ovi-ovi-otthon-otthon típusú hetirendtől a több tevékenységet, személyeket, más fontos információkat is jelölő eszközig, akár határidőnaplóig.
• És nem utolsó sorban: mivel elkészíteni és működtetni is viszonylag egyszerű, ezért meglehetősen szülőbarát. :)

 

A hetirend akkor is nagyon hasznos és fontos, ha a gyerek egyébként jól beszél, és érti, amit megbeszélünk vele - nem véletlenül használunk mi felnőttek is naptárat és hasonlókat. Fejben tartani egy csomó információt nekünk is megterhelő, egy autista gyereknek, aki nehezebben tájékozódik térben és időben is (és amúgy is van bőven megküzdeni valója a világban) pedig főleg. 

 

A hetirend természetesen szintén rendkívül sokféle lehet. 

Az egyik legegyszerűbb, ha egy lapra felrajzoljuk a napokat jelölő oszlopokat, és ezekbe ragasztjuk, vagy rajzoljuk az adott nap fontos eseményét jelző képet, vagy írjuk a szöveget. Ilyan látható az első képen, de persze ez is sokféle kinézettel, anyagból, méretben stb. elkészíthető.

A második kép egy nyaralásra alkalmazott vizuális segítség. Nem pont hetirend, de nagyon hasonlóc: A fiaimmal használtuk és azt mutatta, hány nap van még hátra a nyaralásból. Minden nap levettünk egyet, mikor az összes elfogyott, akkor mentünk haza.

A harmadik képen egy naptár látszik és igen, ez is vizuális segítség. Kicsit több napot fog át, mint a hetirend (bár ez pont csak egy fél hónap), de pontosan ugyanezt tudja.

Az utolsó képen nem egy teljes hetirend látszik, de azért tettem ide, hogy látsszon, mennyire sokféleképpen variálhatók a vizuális segédeszközök az egyéni igényeknek megfelelően. A történet a következő: Mikor egy bölcsődében dolgoztam, volt az egyik csoportban két kisfiú, aki hozzám járt fejlesztésre és közülük az egyik mindig nagyon feszült volt attól, hogy nem tudta, aznap lesz-e fejlesztés. Különösen akkor, ha meglátott. Ezért készítettem neki ezt az eszközt, ami semmi mást nem tud, mint hogy jelzi, hogy szerdán van Orsi, ma pedig (a képen pont) csütörtök van. A kis zöld keret tépőzáras és mozgatható, a gondozónéni pedig minden reggel átrakta az adott naphoz. Látszik, hogy ezen a naptáron nincsen szombat és vasárnap, hiszen akkor nem vagyunk a bölcsiben, viszont a felépítéséből jól látszik, hogy mikor kezdődik új hét. Szerencsém volt, ez az eszköz ott és akkor maximálisan bevált és a kisfiú nagyon hamar megértette, mit próbálunk neki mondani.