Elképzelt, abszurd történetünk főszereplője egy barna hajú kamaszlány (a hajszín elég objektív, mindenki számára nyilvánvaló tulajdonság), akinek az anyukája egy nap felkeresi a tanárát. Elmondja, hogy az utóbbi hetekben hosszú és alapos kivizsgáláson vettek részt, ahol az orvosok megállapították, hogy a lány a látszat ellenére bizony szőke.

A pedagógusnak nyilvánvalóan az az első gondolata, hogy "Mi van?", de vajon jó-e az bárkinek, ha valóban megkérdőjelezi, amit az anyuka mond? (Mint ahogy sok pedagógus megkérdőjelezi, hogy egy gyerek/felnőtt valóban autista-e az orvosi diagnózis ellenére is:) Segít ezzel a gyereknek? Támogatja az identitása alakulását ebben az érzékeny kamaszkori időszakban (akár a szőkét, akár a barnát)? Fenntarthatja vele a szülő bizalmát? Szerintem egyik sem. Várhatóan épp az ellenkezője történik: a lány úgy érezheti, hogy megkérdőjelezik azt az identitást, amit épp komoly munkával próbál elfogadni (hiszen eddig ő is barnaként tekintett magára), a szülő úgy érezheti, hogy nem hisznek neki, nem értik meg, a gyereke pedig ebben a közegben nyilván nincs jó helyen, mert nem fogadják el a másságát és így plusz odafigyelésre sem számíthat.

De akkor mégis mit várunk ebben a helyzetben a pedagógustól? Szerintem azt, hogy átgondolja, mit tud ő tenni ebben a helyzetben. Mivel tudja segíteni a lányt és támogatni a szülőt? Pl. ha ezentúl csoportalakításnál a hajszín alapján szeretné a gyerkeket szétválogatni, az illető lány kerüljön a szőkékhez. Ez senkinek nem fáj, senkinek nem lesz tőle sem könnyebb, sem nehezebb. Aztán számítani lehet az osztálytársak kérdéseire is, erre nyitottnak kell lennie és legjobb tudása szerint válaszolni. Ha pedig nincs tudása a témáról, meg kell keresni a megfelelő forrásokat. Egy gyerek sem érdemli meg a kirekesztést és mindenkinek joga van, hogy a személyiségét elfogadják.

Azt hiszem, a jó pedagógus, aki nem a saját csalhatatlanságában hisz, érdeklődve figyel a szülőre, még ha elsőre furcsának is tűnik, amit mond, ha pedig elbúcsúztak, máris igyekszik megbízható helyről ismereteket gyűjteni. Lehet, hogy ez a dolog, hogy valaki szőke, miközben barnának néz ki, amiről ő még sohasem hallott, mégis létezik? Alapos kivizsgálást említett az anyuka. Az orvosok talán nem véletlenül adták neki ezt a diagnózist? Ez valami új dolog? Jár még valamivel a hajszínnel kapcsolatos furcsaságon kívül? Miben van szüksége segítsége egy ilyen embernek? És még számos hasonló kérdés felmerül.

Szerencsére az autizmus esetében számos könnyen hozzáférhető, megbízható könyv, letölthető anyag és képzés áll a pedagógusok rendelkezésére. Mivel a közoktatásban tanuló autista gyerekek aránya napjainkban egyre nő, igen fontos lenne, hogy a pedagógusok is tájékozódjanak és igyekezzenek maximálisan segíteni és támogatni a rájuk bízott autista gyerekeket, mint ahogy minden más gyereket is tanulási képességeiktől, temperamentumuktól, nemi identitásuktól, vallásuktól stb. függetlenül.

Az identitás megkérdőjelezése (még ha a jó szándékú "De hát nem is látszik rajta!" formát ölti is) igen fájdalmas lehet, visszahúzódáshoz, szorongáshoz vezethet. Legyen az elfogadás az első gondolatunk!